Leszkai Andr�s : Moha b�csi mes�i A folyton k�rdez� Ugribugri

Egy �szi d�lut�n - mik�zben sz�mtanleck�met �rtam - lassan kiny�lt szob�m ajtaja. Ugribugri, az �csk�s�m, lassan bej�tt, zajtalanul betette az ajt�t, l�bujjhegyen az asztalomhoz l�pegetett, �s k�zvetlen�l el�tte meg�llt. Azt mutatta ezzel az �vatos bej�vetellel, hogy nem akar h�borgatni a tanul�sban. Val�j�ban persze akart, hiszen az�rt j�tt, �s �llt az asztalom el�tt naponta t�bbsz�r is, hogy k�rdezzen valamit. Egyszerre csak nyugtalan�tani kezdett a v�rakoz�sa, elhib�ztam a sz�mol�somat, �s feln�ztem r�: – K�rdezd h�t, amit akarsz! �s Ugribugri k�rdezett: – Mi�rt csak k�t l�ba van a csirk�nek? Tudtam, hogy hi�ba mondan�m, ez nem s�rg�s, majd tanul�s ut�n megmagyar�zom, �gyis k�rdezn� �jb�l �s �jb�l. Feleltem h�t: – Az�rt, mert a k�t mells� l�ba �talakult sz�rnny�. De m�g nem folytattam a sz�mtanleck�t, tudtam, hogy k�rdez m�g. Val�ban. Elgondolkozott, azt�n ezt k�rdezte: – Mi�rt nem alakult �t sz�rnny� mind a n�gy? – Mert kell neki l�b is, hogy j�rni tudjon, �s felcsipegethesse a t�pl�l�k�t! Most m�r rem�ltem, hogy nem k�rdez m�st. De k�rdezett. – A kutya k�t mells� l�ba mi�rt nem alakult �t sz�rnny�? Erre is tudtam valami magyar�zatot adni: – A kutya er�sebb, mint a csirke, nem volt sz�ks�ge r�, hogy felmenek�lj�n a f�ra t�mad�i el�l, hiszen m�g ma is nagyon sok kutya harap�s. Elgondolkodott: – Mi�rt nem a csirke lett harap�s, �s a kutya csipeget�s? - �s �gy tov�bb. V�g�l is �sszekulcsoltam a kezem: – Dr�ga �s tisztelt �csik�m! Ha majd tudsz olvasni, foglalkozz�l az �llatfajok kialakul�s�val, most azonban engedd, hogy �n a leck�vel foglalkozzam, mert nem akarok kij�nni a sodromb�l. Elgondolkodott, �s k�rdezte: – Mi�rt nem akarsz kij�nni a sodrodb�l? K�r�lbel�l �gy k�rdezgetett az �csk�s azon az �sz�n reggelt�l estig. Akkoriban m�r tudtam, hogy a kicsinyek minden k�rd�s�re kiel�g�t� v�laszt kell adni, erre a felsz�l�t�sra viszont r�sz�ntam magam egy napon: – L�gy sz�ves, Ugribugri! M�t�l kezdve, ha l�tod, hogy tanulok vagy olvasok, ne k�rdezz t�lem semmit. B�lintott, hogy meg�rtette, �s ezzel elkezd�d�tt a "csak azt" korszak. Ett�l kezdve ugyanis tanul�s �s olvas�s k�zben minden k�rd�s�t �gy kezdte: "csak azt mondd meg, hogy", �s k�vetkezett a k�rd�s. Ilyenek: – Csak azt mondd meg: mi�rt nem sz�d�l�nk, ha forog a f�ld? Csak azt mondd meg: mi c�lja annak, hogy van vil�g? - magyar�ztam neki, hogy ez egyik se s�rg�s k�rd�s, tartsa az esz�ben, �s majd k�s�bb k�rdezze, ha m�r nem tanulok vagy olvasok. De val�s�ggal megr�m�lt: - Azt nem merem, mert h�tha elfelejtem akkorra! L�ttam, csakis �gy �rhetem el, hogy tanul�skor �s olvas�skor b�k�n hagyjon, ha teljesen leszoktatom r�la, hogy t�lem k�rdezgessen. A hallgat�ssal semmit se �rtem volna, mert sz�zszor is elism�telte volna a k�rd�st. M�st hat�roztam el: annyira r�szletesen �s b�ven fogok felelni minden k�rd�s�re, hogy meg fogja sokallni a v�laszt. Megfogom a karj�t, �s mindaddig nem engedem, hogy visszaszaladjon j�tszani, am�g t�vir�l hegyire el nem magyar�zom neki, amit k�rdezett. �s nevetg�ltem magamban: – Majd meggondolod, bar�tocsk�m, k�tszer is, k�rdezze valamit t�lem, vagy sem! De �gy l�tszott, nem gondolja meg. Pedig amikor els�k�nt az elhat�roz�som ut�n azt k�rdezte, mi�rt vannak kifestve a boh�cok, m�g a lexikonb�l is kikerestem az err�l sz�l� r�szt, �s felolvastam neki. De b�ztam benne, hogy ha kitart�an folytatom a r�szletes, hosszas v�laszol�st, el�bbut�bb elunja, visszaretten t�le. Egy d�lut�n beki�ltott �desany�nk a konyhaajt�b�l a fi�szoba fel�. Gyop�r n�h�ny nappal azel�tt megh�lt. M�g ezen a napon is fek�dt, de m�r sz� volt r�la, hogy egy-k�t nap m�lva ism�t mehet iskol�ba. Ma meg kellett alaposan mosdania, s hogy �jb�l meg ne f�zz�k, a j� meleg konyh�ban. A .J�hetsz!. azt jelentette, megmelegedett a mosd�v�z. A k�nyvet, amelyet �ppen olvasott, �jjeliszekr�ny�re haj�totta. A k�nyv leesett, kab�tot kapott mag�ra, �s kisietett a konyh�ba. Felvettem a k�nyvet, s mik�zben az �jjeliszekr�ny�re tettem, megpillantottam ott a l�zm�r�t. Kih�ztam f�mtokj�b�l, n�zegettem, �s eszembe jutott, hogy megmutassam magamnak is, az �csk�snek is, mik�nt megy f�lfel� az �vegcs�ben a higany. Meggy�jtottam az �jjeliszekr�nyen �ll� gyerty�t, a l�zm�r�t a l�ng f�l� tartottam. A higany t�st�nt a cs� tetej�ig szaladt. De ugyanakkor finom pattan�s is hallatszott. A l�zm�r� als� cs�csa lepattant �s az �jjeliszekr�ny m�rv�ny�ra esett. A higany meg par�nyi g�mb�csk�k alakj�ban sz�tgurult a padl�n. De r�gt�n eszembe is jutott, hogy k�nnyen eltitkolhat� a meggondolatlans�gom, hiszen megt�rt�nhetett volna, hogy a k�nyv, amikor Gyop�r az �jjeliszekr�nyre dobta, lesodorta a l�zm�r�t is. Beletettem h�t gyorsan a f�mtokba a lepattant �vegcs�csot, belegy�jt�ttem a padl�r�l a higanyg�mb�csk�ket, visszatettem a padl�ra a k�nyvet �s mell�je a l�zm�r�t. �s �gy sz�ltam az �csk�sh�z: – Most azt�n vigy�zz. Gyop�rnak azt kell hinnie, hogy � l�kte le a k�nyvvel a l�zm�r�t. Mi �gy tesz�nk, mintha azt se tudn�nk, hogy leesett. Ugribugri b�lintott, �s vissza�lt a padl�ra �p�t�kock�i mell�. De r�gt�n fel is n�zett r�m: – Mi�rt tesz�nk �gy? A r�szletes v�laszok korszak�t �lt�k, feleltem h�t neki alaposan. – Az�rt tesz�nk �gy, mert sz�gyellem, hogy elt�rtem al�zm�r�t, nem akarok szam�rnak l�tszani! Az �csk�s elgondolkodott, �s ezt k�rdezte: – T�bi�s sem akar szam�rnak l�tszani? Megh�kkentem. T�bi�s a t�rpeh�zi csacsi volt. De �sszeszedtem magam, �s feleltem: – T�bi�s akar, mert � igazi szam�r. �n azonban ember vagyok, teh�t kikapn�k a szam�rkod�som�rt. Ez�rt kenem a l�zm�r� ledob�s�t Gyop�rra. Megint elgondolkozott: – Gyop�r mi�rt nem fog kikapni �rte? �jabb megh�kken�s. �s sz�gyenkez� felelet: – Ki fog kapni Gyop�r is, term�szetesen. De � csak kapkodott, nem tartotta l�ng f�l�! Nem fog annyira kikapni, mint amennyire �n kapn�k ki. Ez�rt kenem r�. �rted v�gre? Az �csk�s b�lintott, de el is gondolkodott, �s k�rdezte: – Mi�rt jobb r�kenni, mint kikapni? Most r�ki�ltottam: – Nem jobb! Az lenne a jobb, ha megmondan�m, hogy �n t�rtem el. Akkor nem hazudn�k, �s veled sem kellene k�nl�dnom. Ugribugri azonban nyugodtan elgondolkodott, �s k�rdezte: – Akkor mi�rt tesz�nk �gy, mintha azt se tudn�nk, hogy leesett? N�h�ny perc m�lva ism�t az �jjeliszekr�nyen volt a k�nyv. A l�zm�r�vel pedig bel�ptem �desap�nk szob�j�ba, a kicsiny �tv�sm�helybe. – Elt�rtem a l�zm�r�t . mondani kezdtem, hogyan t�rtem el, �s csod�lkozva figyeltem magamba befel�. �mulva tapasztaltam, hogy a sz�gyenkez�ssel egyszerre �r�met is lehet �rezni. N�h�ny nap m�lva Ugribugri meg �n l�togat�ban j�rtunk nagyn�n�nkn�l, Borb�la n�nin�l. Amikor m�r indulni k�sz�lt�nk, �gy sz�lt hozz�nk: – Vigy�tek azt a kosarat, adj�tok oda �desany�toknak. De el ne ejts�tek! �t �veg csipker�zsalekv�r van benne. �ppen aznap k�sz�lt el a lekv�rf�z�ssel, m�g ott �llt a konyhai asztalon a sok teli �veg. Minthogy nagyon szerettem a csipker�zsalekv�rt, amikor magunkra hagyott egy percre, beletettem a kos�rba egy hatodik �veget is. F�deles volt a kos�r, nem vehette �szre. Azt viszont megk�rdezte, amikor indultunk: – B�rj�tok? Nem lesz neh�z? Ugribugri is fogta a kos�r f�l�t, �n meg a kos�rn�l fogva, sietve h�ztam �t kifel�. – H�t persze, hogy b�rjuk! Nem lesz neh�z! L�pegett�nk is vele f�rg�n az �szi erd� �sv�nyk�j�n, �s ez volt az els� szavam az �csk�sh�z: – Te is kapsz bel�le! . mosolyogva b�lintott. Sz�ks�gesnek �reztem, hogy m�g ezt is mondjam: . Ez nem sz�m�t lop�snak. Borb�la n�ni rokon; m�g csen�snek se, csak egy kis torkoskod�snak . de t�st�nt agg�dni kezdtem, mert az �csk�s elgondolkodott. �s m�r k�rdezte is: – Mi�rt haragszik akkor �desanya, ha beosonunk eszegetni a kamr�ba? �desanya nem sz�m�t rokonnak? Ekkor m�g nevetve v�laszoltam min�l alaposabban: – H�t hogyne sz�m�tana rokonnak! �s az�rt haragszik, mert azt akarja, hogy j�k legy�nk, �s f�lti a hasunkat. Az �csk�s megint elgondolkodott: – Borb�la n�ni mi�rt nem akarja, hogy j�k legy�nk? �s mi�rt nem f�lti a hasunkat? Ekkor m�g f�rg�n l�pegettem, de m�r nyugtalan volt az alapos v�lasz: – Borb�la n�ni is akarja, �s � is f�lti. �ppen az�rt volt jobb titokban venni el az �veget. Vigy�zz, majd �gy fogjuk otthon megenni is, hogy senki ne tudjon r�la. Megint elgondolkodott: – Az mi�rt nem sz�m�t, hogy te meg �n tudunk r�la? Most m�r lassabban mentem: – Az is sz�m�t. De azt nem sz�gyellem olyan nagyon, mint azt sz�gyelln�m, ha m�sok is megtudn�k. Most nagyon elcsod�lkozott: – H�t mi�rt nagyobb sz�gyen a torkoskod�s m�sok el�tt, mint �nmagunk el�tt? Most letettem a kosarat, �s ki�ltottam: – Nem nagyobb sz�gyen! Ugyanakkora sz�gyen! Az �csk�s b�lintott, hogy �rti, de l�ttam rajta, hogy �jb�l k�rdezni akar. Minthogy tudtam, mit k�rdezne. - Akkor mi�rt hoztuk el a lekv�rt? -, meg se v�rtam a k�rd�st, hanem kikaptam a kos�rb�l a hatodik �veget, s visszarohantam vele: – Tess�k, Borb�la n�ni, ezt itt hagyom. Igaza van Borb�la n�ninek, neh�z a kos�r. Hat �veget nem b�runk el. Csod�lkozott: – Hatot? Hiszen �n csak �t�t adtam. – De �n hozz�tettem egyet, mert csib�sz vagyok. Azazhogy voltam. . �s rohantam vissza Ugribugrihoz. Akkora ugr�sokra k�sztetett futtomban az �r�m, hogy az �csk�s ezzel a tr�f�val fogadott: – Azt hittem, �n j�v�k! Leesett az els� h�. Olyan sok, hogy bef�jta vele a sz�l a v�lgyb�li falucska orsz�g�tj�t. D�lut�n egyed�l tanultam szob�mban. Gyop�r m�r �tment a bar�tj�hoz, Ugribugri meg kint volt �desany�nkn�l a konyh�ban. �s akkor egyszerre csak hallom, hogy ezt ki�ltja B�rci Berci odak�nn az utc�n: – H�eke dolgozik lenn az �ton! Felugrottam. M�g sose l�ttam h�ek�t. T�st�nt eszembe jutott, milyen j�, hogy nincs itthon Gyop�r, legal�bb elvihetem a l�tcs�v�t. �s m�r ki�ltani akartam az �csk�snek, hogy j�jj�n, �lt�zz�k, megy�nk h�ek�t n�zni. De nem ki�ltottam, mert r�gt�n eszembe jutott: addig fog k�rdezgetni a l�tcs� fel�l, az elvitel eltitkol�sa fel�l, hogy elsz�gyellem magam, �s visszaszaladok vele, mint a lekv�rral. Fel�lt�ttem h�t gyorsan k�dm�nk�met, �s kivettem Gyop�r fi�kj�b�l a l�tcs�vet. �s ekkor k�l�n�s dolog t�rt�nt. Aki eg�sz nap vonaton utazott, m�g este, az �gyban is �rzi az �temes r�z�st. Ugyan�gy belekattogt�k magukat tudatomba az �csk�s sz�ntelen k�rd�sei is. �s noha ekkor a konyh�ban volt, megsz�lalt bennem, a k�pzeletemben, �s ezt k�rdezte: "Mi�rt lenne rossz Gyop�rnak, ha megtudn�, hogy elvitt�k a l�tcs�v�t?" Feleltem, persze csak gondolatban: 2Mert megs�rtett�k a rendelkez�s�t, mert nem b�zhatna benn�nk m�skor se! De nek�nk nagyon j� lesz a l�tcs�, mert jobban l�thatjuk vele a h�ek�t." Most �gy k�pzeltem, hogy elgondolkodik, �s megint k�rdez: "Mi�rt fontosabb az, hogy nek�nk legyen j�, ne pedig neki?" Feleltem: "Nem fontosabb. Gyop�r �ppen �gy ember, mint mi. De h�t azt nem tehetj�k meg, hogy ne ny�ljunk a l�tcs�h�z, �s m�gis haszn�ljuk! Egyszerre neki is, nek�nk is nem lehet j�!" Most �gy k�pzeltem, hogy hosszasabban gondolkodik �s k�rdez �jb�l: "Mi�rt nem akkor jobb nek�nk, ha neki j�?" Azt hiszem, ekkor m�r nagyon halkan ki is mondtam a v�laszom: "Akkor jobb nek�nk is." Visszatettem a fi�kba a l�tcs�vet �s nem is �r�mmel, majdnem boldogan ki�ltottam a konyh�ba: – Ugribugri! A k�dm�nk�det! Megy�nk h�ek�t n�zni! - de m�r nem a konyh�b�l, �desap�nk m�helyszob�j�b�l szaladt ki, �s lelkendezve �js�golta: – Soha t�bb� nem nyaggatlak k�rd�sekkel! Azt mondta �desapa, hagyjalak titeket, t�le k�rdezzek ezent�l mindent. Rosszul esett a gondolat, hogy nem k�rdez t�bb�. De t�st�nt el is mosolyodtam: – Most m�r nem is baj, ha nem k�rdezel! Most m�r megtan�tott�l k�rdezni engem is, �nmagamt�l. Ezt persze nem �rtette, elmosolyodott: – Bolondozol! �s mihelyt kil�pt�nk a kapun, m�r nem is tartottam t�le, hogy nem k�rdez t�bb�. Mert ez volt az els� szava: – Mi�rt eke a h�eke? Sz�ntja a havat? Nevettem: – Csacsi vagy, h�t mi�rt sz�ntan�? Mit lehetne vetni a h�ba? Nevetett � is: – Te vagy a csacsi! H�t h�vir�got!