egy oldal hol kutyat nevelhetsz!

//gportal.hu/portal/sari/

itt orokbefogadhatsz allatokat!http://www.adoptme.com/

 

 

 

 

 

 

vukrol

Vuk

Nagyon remélem, hogy õt nem kell bemutatnom senkinek, ha mégis, akkor címszavakban:
Vuk Fekete István által megálmodott karakter, története magával ragadó, minden idõk egyik legsikeresebb magyar rajzfilmjének fõszereplõje.
Vuk

Nagyon remélem, hogy õt nem kell bemutatnom senkinek, ha mégis, akkor címszavakban:
Vuk Fekete István által megálmodott karakter, története magával ragadó, minden idõk egyik legsikeresebb magyar rajzfilmjének fõszereplõje.

Itt némi információhoz juthatsz vele kapcsolatban, és a készülõ(?!) folytatással kapcsolatban.
Itt némi információhoz juthatsz vele kapcsolatban, és a készülõ(?!) folytatással kapcsolatban.

A kuvasz –A fehér erõ

 

Kilenc magyar kutyafajtánk közül a kuvaszt és komondort nomád pásztorkodó õseink háziállataik védelmére alakították ki. E két nagytestû, fehér õrzõ-védõ pásztorkutya a ragadozók és rablók elõl védte a nyájat, kondát, hiszen e feladat ellátására a pásztor nem volt elég éber, sem elég gyors és erõs. Az már a múlt titka marad, hogy e két nagyjából azonos feladatokra alkalmazott kutya minek köszönhette egymás melletti fennmaradását évezredeken keresztül. Talán õseink számára sem a használhatóság volt a kizárólagos szempont? Napjainkban az elegáns, erõt sugárzó kuvasz egyre több jómódú család portáján tûnik fel, hiszen esztétikai és gyakorlati értékét tekintve egyaránt kiváló kutya.

A kuvasz kialakulásáról értelemszerûen nincsenek pontos adataink. Pásztorkodó állattenyésztõ õseink a komondor mellett a kuvaszt is állataik védelmére használták. A kuvasznak feladata ellátásához jó szimatra, bátorságra, erõre és támadó kedvre volt szüksége. Állítólag a pásztorok elsõsorban hússal etették kutyáikat, és a kölyköknek szánt adagot felkötötték, hogy így erõsítsék a fiatal jószágok nyak- és pofaizomzatát. Mivel a farkas és a rossz ember is sötétedés után támadt a nyájra, az éjszakai viaskodásban egy világos színû kutyának nagyobb hasznát vette a pásztor; valószínûleg nem véletlenül fehér mindkét õrzõ-védõ pásztorkutyánk.

Hogy miért alakult ki két eltérõ küllemû, de azonos feladatkört betöltõ fajta, azt ma már nem tudjuk helytállóan indokolni. Amellett, hogy talán õseink is örömüket lelték e két csodálatos fajta küllemében, s egyszerûen tetszett nekik a nagybundájú komondor és a nála rövidebb szõrû kuvasz, talán mégis a különbözõ felhasználhatóság áll e két fajta hátterében. Úgy tûnik ugyanis, hogy a kuvasz vadászkutyaként is szolgálta õseinket! A komondor szõrzete miatt e munka ellátására eredendõen nem lett volna alkalmas, azonban a nomád pásztoroknak is szükségük volt bizonyos mértékben vadászkutyára, pontosabban olykor ilyen feladatot is ellátni képes kutyákra. Korabeli dokumentumok szerint Mátyás király idejében valóban alkalmazták a kuvaszt vadászatokon, fõleg farkas ellen, hiszen a nyájõrzésbõl eredõen, s mozgékonyságának, acélos izomzatának köszönhetõen erre kiválóan alkalmas volt. Egy francia festõ XVII. századi képének farkasvadászata is két tipikus kuvaszt ábrázol. De napjainkban is jó eredménnyel alkalmazzák vaddisznóvadászatokon.

A kuvaszról fennmaradt emlékek, utalások talán a legzavarosabbak magyar fajtáink közül. Ennek két fõ oka, hogy különbözõ nevekkel illették magát a fajtát, illetve a kuvasz név alatt mást-mást értettek. Hívták a kuvaszt kovasznak, magyar komondornak vagy farkasebnek és parasztkutyának, míg sokszor kuvasznak nevezték a kutyát általában vagy a keverékeket illették a kuvasz jelzõvel. Raitsitsé az érdem, aki kutatásai alapján kiderítette, hogy a kuvasz név használata az õsi és helyes elnevezés. Zrínyi egyébként 1660-ban egyik mûvében a kuvaszt mint fajtát említi. A hasonló hangzású török-tatár kavasz szó egyébként õrkatonát jelent, ami összekapcsolható a kuvasz feladatkörével. Egyébként mindenütt, ahol õseinkhez hasonlóan nomád pásztorkodást folytattak, kialakultak nagytestû, õrzõ-védõ pásztorkutyák, bizonyos fajták kísértetiesen hasonlítanak a kuvaszra.

A XIX. században megváltoztak az állattenyésztés körülményei, a pásztorkodás egyre inkább háttérbe szorult, s így megszûnt a kuvasz munkaterülete is. A pusztáról beszorult a falvakba, majorságokba, tanyák, birtokok õrzõje lett. Ez az idõszak, egészen 1910-ig, igen kritikus volt a fajta számára, hiszen a pásztorok zárt világával ellentétben itt már nem maradhatott fenn fajtatisztán a kuvasz, ekkor illették a keverék kutyákat kuvasz névvel.

A kuvaszt 1924-ben törzskönyvezték elõször. Az elsõ fajtaleírást 1905-ben állították össze, majd 1909-ben, 1915-ben és 1921-ben átdolgozták. Az 1935-ös Abonyi-Anghi-Müller-féle standard már szigorú mércéket állított fel, hiszen volt mibõl szelektálni. 1960-ban is született egy újabb leírás, melyet az FCI 1963-ben fogadott el.

A kuvasz magas, nagy kutya, általában 70 centiméter. Megjelenése tetszetõs, nemességet, erõt, bátorságot sugároz. Testtájai arányosak, nem megnyúltak, de nem is zömökek. Szikár izomzattal telt formái küzdõképességrõl tanúskodnak. Csontozata erõs, de sohasem durva. Száraz feje, mandulavágású, ferde szeme értelmes és hûséget mutat. Színe fehér, szõrzete hullámos, erõs, jellegzetes kuvasz-szõrzet. Bõre sötét pigmentû, mozgása tértölelõ. Jó szimatú, tanulékony fajta, õrzõ-védõ munkára könnyen kiképezhetõ.

Sokan a kuvaszt kiszámíthatatlan, agresszív, "hamis" kutyának tartják, holott ennél a fajtánál is csak rossz, kegyetlen tartásmód rontja el ezt az amúgy normális, kezelhetõ, gyerekszeretõ fajtát. Korábban a kuvasz házõrzõ munkáját úgy vélték segíteni, ha nappal egy-két méteres láncra kötötték, s így a kutyát tehetetlenségre kárhoztatva siettették elvadulását. Mondani sem kell, hogy mint minden fajtának, a kuvasznak is szabad mozgásra és tágas kennelre van szüksége.

 

Ausztrál cattle dog

Minden embernek szíve joga, hogy ha nem akarja, ne ossza meg a házát állatokkal. Az otthon a mi territóriumunk. De ha valaki – mint például én – örömét leli bennük, az lesz a benyomása, hogy nélkülük szürkébb volna a ház. Mulatságos dolog megfigyelni, mondjuk, egy pók viselkedését, amint a szoba sarkában, a hálójában rovarokat fog és gondozza kicsinyét, az éjjelente beszabaduló lószúnyogok bolondos mutatványait, vagy a bábjukból kikelõ lepkéket a külsõ falakon. (Gerald Durrell)
			Vörös Eszti, a "Megvilágosodott"
Balambér és Tajga			achátcsigáink: Nahát és Tehát
Róza, közönséges házipatkánylány (Borcsi fogta, neveltük két évig, de semmi hála: végül elengedtük, hátha megtalálja a neki való helyes patkányfiút)			Tajga és Bundás kölykei: Bajusz, Boci, Artúr, Maci, ifj. Bundás és Bitang
Bundás			Borcsi szülés elõtt egy nappal

Ausztrália gyarmatosításának kezdetén a bevándorlók elsősorban Sydney területén csoportosultak, kevés földdel rendelkeztek, az állatvásárok helyszínei pedig igen közel voltak egymáshoz. E körülmények miatt a még kisméretű marhaállományról ember és kutya nyugodt körülmények között gondoskodhatott, az állatok megszokták az emberek közelségét, és viszonylagos bizalommal viseltettek irántuk. A gyarmatosítók kutyáit csupán a szokatlan meleg viselte meg. 1813-ban azonban felfedezték a Nagy-Vízválasztó-hegység hágóját, és ez óriási változásokat okozott. A hágó által elérhetővé váltak a hatalmas nyugati legelők is, és a farmerek immáron több ezer négyzetkilométeres birtokokkal rendelkeztek, melyeket igencsak nehéz lett volna bekeríteni. Értelemszerűen az egyre nagyobb marhacsordák sem látták minden nap tulajdonosaikat, így az állatok elvadultak az emberektől, és igen rátermett kutyákra volt szükség, hogy ezeket a hatalmas gulyákat eltereljék Sydney vásáraira.
Thomas Hall, a Dartbrook birtok tulajdonosa, 1840-ben Skóciából hozott két blue-merle collie-t, melyek kiválóan dolgoztak, de elölről és ugatva közelítették meg a marhát, ami ettől könnyen megvadult és akár el is taposta a kutyákat. Hall a collie-k kölykeit dingókkal párosította, így néma terelőkutyákhoz jutott, melyeket a birtokos után Hall’s Heelernek neveztek.
Ezek a kutyák nagyon rátermett marhaterelőknek bizonyultak, hamar megnőtt irántuk a kereslet. Egy másik queenslandi birtokos, George Elliot is kísérletezett a dingó és a blue-merle collie keresztezésével, s a kinológia iránt érdeklődő utókor szerencséjére gondos feljegyzéseket vezetett kutyáiról. Egy Alex Davis nevű mészáros révén Elliot néhány kutyája eljutott Sydney Canterbury marhavásártelepére. Egy itt élő testvérpár, Jack és Harry Bagust ezekre a kutyákra alapozva végzett további keresztezéseket, mégpedig dalmatákkal! A testvérpár ugyanis az egykori kocsikísérő kutya lovak és emberek iránti vonzalmát akarta belevinni a kiválóan terelő dingó-collie keverékekbe.
Ez a keresztezés megváltozott színekhez vezetett, és veszendőbe ment a terelő tulajdonságok egy része is, de sikerült átvinni a dalmaták ló- és emberszeretetét, mely megkönnyítette a lovas marhahajcsár és a kutya közötti munkát. A Bagust testvérek black and tan kelpie-vel is keresztezték kutyáikat, így az eredmény egy aktív, a dingónál zömökebb, különleges színekben pompázó kutya lett. Bagusték csak a céljaiknak legjobban megfelelő, nagyon jól terelő kutyákat tartották meg, így hozva létre a cattle dog elődjét. Ezek a kutyák igen hamar nélkülözhetetlenné váltak Queensland legelőin, s Queensland Heeler néven váltak ismertté. A kelpie-vel történt keresztezés után más fajtát már nem vittek a vonalakba.
Robert Kaleski 1893-ban kezdett a fajtával foglalkozni, és ő volt az, aki 1902-ben elkészítette a cattle dog és a kelpie standard-javaslatát. Tervezetét a Cattle and Sheep Dog of Australia-hoz és a Kennel Club New South Wales-hez nyújtotta be engedélyeztetésre. 1903-ban meg is kapta a hozzájárulást, sőt a mezőgazdasági minisztérium kis füzetekben kinyomtatva terjesztette a standardot, mely New South Wales egyik mezőgazdasági lapjában is megjelent, ahol Kaleski állandó munkatárs volt. A kezdetben elterjedt Australian heeler nevet az Australian cattle dog elnevezés váltotta fel. 1904-ben az Ausztrál Kennel Klub hivatalosan is elismerte a fajtát. 1971-ben megalakult az Australian Cattle Dog Society of New South Wales, és 1977-ben, Ausztráliában az almok alapján készült statisztika szerint a fajta már harmadik helyen állt a munkakutyák, és hetedik helyen az összes, Ausztráliában tenyésztett fajta között.

Ausztrál cattle dog standard (FCI 287)

Általános megjelenés: Erőteljes, kompakt, szimmetrikus felépítésű munkakutya, mely a rábízott feladatot örömmel teljesíti, bármilyen nehéz is legyen az. A tömeg, erő, kiegyensúlyozottság, teljesítőképesség és erős izomzat ötvözete mozgékonyság, erő és kitartás benyomását kelti. Nehézkességre vagy gyengeségre utaló bármilyen jel súlyos hiba.
Viselkedés és karakter (wesen): Adottságai és természetes védőösztöne révén a cattle dog született védelmezője a tehénpásztornak, csordájának és mindennemű tulajdonának. Idegenekkel szembeni ösztönös bizalmatlansága ellenére, különösen a kiállítási körben, nyugodtan kell viselkednie. Minden fizikai és viselkedésbeli vonást, mely a kutya munkaképességét akadályozhatná, súlyos hibának kell tekinteni.
Fej: Erőteljes, harmonikusan arányos a test többi részével és a kutya össz megjelenéséhez illő.
Koponya: A széles koponya a fülek között enyhén ívelt.
Stop: A koponya ellaposodva megy át az enyhe, de kivehető stopba.
Arckoponya Orrtükör: Fekete.
Fang: Széles, a szemek alatt jól kitöltött és az orr felé enyhén keskenyedő; közepesen hosszú, mély, erőteljes fang, melynek felső vonala párhuzamos a koponya felső vonalával.
Ajkak: Feszesek, simák.
Állkapocs/fogak: Az alsó állkapocs erőteljes, mély, jól fejlett. A fogak egészségesek, erőteljesek, egyenletesen elhelyezkedők, ollós harapással záródnak, vagyis a felső metszőfogak közvetlenül az alsókra nyúlnak. Mivel a cattle dog feladata a csökönyös szarvasmarha harapással vagy csípéssel való cattle dog feladata a csökönyös szarvasmarha harapással vagy csípéssel való kényszerítése és hajtása, az egészséges és erőteljes fogak nagyon fontosak.
Pofa: Izmos, sem nem durva, sem nem kiugró.
Szemek: Ovális formájúak, közepes nagyságúak, sem nem kiugróak, sem nem mélyen ülők; éberséget és intelligenciát kell sugározniuk. Idegenek közeledésénél a figyelmeztető és bizalmatlan pillantás jellemző a fajtára. A szemek színe sötétbarna.
Fülek: Mérsékelten nagyok, lehetőleg inkább kicsik, mint nagyok, a fültőnél szélesek, izmosak, egyenesen állnak, mérsékelten hegyesek, formájuk sem nem egy kanálhoz, sem nem egy denevérhez hasonlatos. A koponyán egymástól messze helyezkednek el, és kifele hajlanak, minden zörejre reagálnak és magasan hordottak, ha a kutya figyel valamit. A fülkagyló vastag, belső részét szőrnek kell fednie.
Nyak: Különösen erőteljes, izmos, közepes hosszúságú, a test felé szélesedő, lebernyegmentes.
Test: A test hossza, egyenes vonalban a mellkastól az ülőgumóig mérve, nagyobb, mint a marmagasság, 10: 9 arányban. A felső vonal vízszintes.
Hát: Erőteljes.
Ágyék: Széles, erős és izmos; erős kapcsolatot képez a mellkas és a medence között.
Far: Meglehetősen hosszú és csapott.
Mellkas: Mély, izmos és mérsékelten széles.
Bordák: Jól íveltek és messze hátra nyúlnak, nem hordószerűek.
Lágyék: Mély.
Farok: A farok a far ívének folytatásaként, mérsékelten mélyen tűzött, körülbelül a csánkig ér. Nyugalmi állapotban lelógó, igen enyhe ívvel. Mozgásban vagy izgalmi állapotban magasabban hordhatja a kutya, de semmiféle körülmény között sem olyan magasan, hogy akár csak részben a hátvonal képzeletbeli meghosszabbítása fölé emelkedne. Nagyon dús szőrzetnek kell borítania.
Végtagok
Mellső végtagok: A mellső végtagok csontozata egészen a mancsig erős és kerek, elölről nézve a lábak egyenesek és párhuzamosak.
Lapockák: A lapockák erőteljesek, ferdék, jól izmoltak és a felkarral jó szöget képeznek, a marnál nem túl közel fekszenek egymáshoz. Bár a lapockák jól izmoltak és erősek, a túlterhelt váll és a nehéz front akadályozná a szabad mozgást és korlátozná a kutya munkakészségét.
Mellső lábközép: Elasztikusnak kell lennie és oldalról nézve enyhe szöget zár be az alkarral.
Hátulsó rész: A hátulsó rész széles, erőteljes és izmos. Hátulról nézve, a hátulsó lábak csánktól mancsokig egyenesek és párhuzamosak, sem nem szűkek, sem nem túl tágak egymáshoz képest.
Comb: Hosszú, széles és jól fejlett.
Térd: Jól szögelt.
Csánk: Erőteljes és mélyen elhelyezkedő.
Mancsok: Kerekek, a lábujjak rövidek, erőteljesek és jól íveltek, szorosan simulnak egymáshoz. A talppárnák strapabíróak és vastagak, a körmök rövidek és erőteljesek.
Jármód: A mozgás egyenes vonalú, szabad, hajlékony és fáradhatatlan; a lapockák és a mellső lábak mozgása összhangban áll a hátsó lábak tolóerejével. A gyors és hirtelen mozdulatokra való képesség lényeges fontosságú, az egészség és a teljesítőképesség kiemelkedően fontos. A merev mozgás, a terhelt, laza vagy meredek vállak, a gyenge könyök, lábközép vagy mancs, meredek térdizület, akárcsak a tehén- vagy hordóállás súlyos hiba. Növekvő sebességnél a mancsok ügetésben a talaj felett hajlamosak közelíteni egymáshoz, de nyugalmi állapotban a kutya mind a négy végtagja merőleges a talajra.
Szőrzet: Sima, dupla szőrzet, rövid, sűrű aljszőrzettel. A fedőszőr sűrű, minden egyes szőrszál egyenes, kemény, és laposan fekszik, ezért a szőrzet vízálló. A test alsó részén a végtagok hátsó feléig a szőrzet hosszabb, és combtájékon kifejezett gatyát képez. A fejen, beleértve a fülek belső oldalát is, a végtagok első részén és a mancsokon a szőrzet rövid. A nyak hosszúságában hosszabb és sűrűbb. A túl rövid és a túl hosszú szőrzet is hiba. Átlagban a szőr hosszúsága a testen 2,5-4 cm.
Szín:
Kék: Kék, márványozott kék vagy kék pettyes, fehér jegyekkel vagy a nélkül. A fejen fekete, kék vagy cserszínű jegyek megengedettek, lehetőleg egyenletes eloszlásban. A mellső lábak a lábujjaktól a lábak közepéig teljesen cserszínűek; a cserszín kiterjed a frontra a mellkason keresztül a torokig és az állkapcson is megtalálható. A hátulsó végtagokon a lábak és a comb belső fele cserszínű; onnan lefut a térden keresztül a végtagok elülső részén át a csánkig, ahonnan a végtagok külső része is egészen a lábujjakig cserszínű. Cserszínű aljszőrzet a testen megengedett, amennyiben nem látszik át a kék fedőszőrön. Fekete jegyek a testen nem kívánatosak.
Vörös pettyes: Ez a szín egyenletesen és mindenütt jól eloszló, vörös pöttyökből áll, beleértve az aljszőrzetet is (sem nem fehér, sem nem krémszínű), sötétebb vörös jegyekkel a fejen vagy a nélkül. Egyenletesen eloszló jegyek a fejen kívánatosak. Vörös foltok a testen megengedettek, de nem kívánatosak.
Marmagasság: kanok 46-51 cm,
szukák 43-48 cm.
Hibák: A felsorolt szempontoktól való minden eltérés hibának tekintendő, melynek értékelését az eltérés mértéke határozza meg.
Megjegyzés: A kanoknak két, szemmel láthatóan normálisan fejlett herével kell rendelkeznie, melyek teljes egészében a herezacskóban helyezkednek el.

Mostanra kabe.ennyi!