2005.03.23

A nyúltartás nem egyszerű dolog. A tapsifüles húsvétkor még jól mutat a lakásban, körberajongják a gyerekek, de ha netán olyasmit forgatunk a fejünkben, hogy jó lenne befogadni otthonunkba, nem árt már most felkészülni.

Jó, ha tudjuk: a kedves húsvéti állatka nagyon sok fejfájást okozhat az embernek, ha a kelleténél tovább marad a lakásban. Akinek tehát nem engedik meg a körülményei, hogy örökbe fogadja a nyuszit, gondoskodjon róla, hogy legyen kinek továbbajándékozni az ünnep után.

Lehetőleg ne az erdő szélen hagyjuk magára: az alig párhetes, önellátáshoz nem szokott kisnyulak így halálra vannak ítélve. Inkább olyan helyre adjuk, ahol biztosak lehetünk benne, hogy gondozzák az állatot. Ha mégis úgy döntünk, hogy belevágunk a nyúltartásba, legjobb, ha szabad ég alatt tartjuk, és elkülönítünk neki egy sarkot a kertben. Kis zugában gond nélkül elvan, de vigyázni kell, hogy ne egyen túl sok füvet, mert attól felfúvódik. A tenyésztőknek kifejlesztett nyúltáp tökéletesen megteszi, esetleg színesíthetjük étrendjét répával, karalábé- vagy káposztalevelekkel, kukoricadarával. Friss vizet naponta igényel, és fontos, hogy legyen valami fedett kuckója is, ahol el tud rejtőzni a tűző nap vagy az eső elől. Természetesen a gazdira várnak olyan kellemetlen feladatok is, mint az ól tisztán tartása: a nyulak szapora emésztése bizony bőven gondoskodik takarítanivalóról. Ha annyira szívünköz nőtt a nyuszi, hogy a lakásba is be akarjuk ereszteni, legjobb, ha előtte állatorvos is megvizsgálja, hogy nem hordoz-e betegségeket.