Abeszin
Amerikai rövidszőrű macskák
Bali
Burma
Brit rövid szőrű macskák
Egyiptomi mau
Európai rövid szőrű macskák
Házimacskák
Himalája-macska
Japán kurta farkú macska
Karthauzi (chartreuse)
Keleti rövid szőrű macskák
Korat
Maine-Coon
Manx
Ocicat
Orosz kék
Perzsamacskák
Ragdoll
Rex macskák
Skót lógó fülű macska
Szfinx
Sziámi
Szibériai Erdei Macska
Szomáli

Abesszin

Azt tartják: ez az állat a fáraók szent macskájától származik, de sokkal valószínûbb, hogy tudatos és gondos tenyésztõi munka eredménye. Az viszont tény és való, hogy a régi egyiptomi freskókon fellelhetõ macskaábrázolások nagyon hasonlítanak az abesszin cicára. Az is tény, hogy a rómaiak vittek magukkal Egyiptomból ilyenféle macskákat Angliába, s ezek lehettek a mai abesszin elõdei. Mindenesetre a hivatalos standard Angliában készült el 1929-ben, de már 1883-ban kiállítottak néhány példányt a londoni Kristály-palotában megrendezett szépségversenyen. Az egyik legkedveltebb rövid szõrû fajta. Rajongói szerint olyan, mint egy miniatûr puma. Egy bizonyos: intelligens, készséges és - ami pedig "macskakörökben" elég nagy ritkaság! - engedelmes állat. Rövid szõrû, vörös és kék színváltozatban tenyésztik. Eltér az összes rövid szõrû változattól. Szõrzete gyûrûzött, nem gyûrûzött szõrszálak csak a has és a végtagok belsõ felületén található, ezek a szõrszálak világosabbak is. Hátán egy sötétebb, a farok végéig húzódó hosszanti csík lehet, amely bár nem kötelezõ, de ha mégis látható, akkor nem lehet túl széles. A szõrzet színe többféle lehet, közülük nyolcat szabványosítottak. Mozgása kecses, viselkedése óvatos. Gazdájához hûséges, ragaszkodó, kissé kényeskedõ, nagyobb társaságban nem él szívesen, hangja még tüzeléskor is halk, jó mászó. A fajta közepes nagyságú, végtagjai karcsúak, farka hosszú, töve vaskos, a végén elkeskenyedik. A kölykök születésükkor sötét színûek, a szõrszálak nem gyûrûzöttek. Viszonylag lassan fejlõdnek a kicsik. Érdekes, hogy több hímivarú abesszin születik, mint nõstény. A vadszínûre jellemzõ a melegbarna szín feketén gyûrûzött szõrszálakkal. Orrtükre téglavörös, fekete szegéllyel, talppárnái feketék. A vörösessárga abesszin bundája rézvörös, a szõrszálakon vörösesbarna gyûrûzöttség figyelhetõ meg. Az orrtükör rózsaszínû, szegélye vörösesbarna, a talppárnák rózsaszínûek. Orra közepes hosszúságú, enyhén ívelt, szeme nagy, mandula alakú, zöld vagy borostyánszínû. A szemszíne gyakran változik, jól tükrözi a cica hangulatát és egészségi állapotát. Viszonylag nagy füle van, amely mereven felfelé mutat, csúcsa lekerekített, végén szõrpamacs található ugyanúgy, mint a hiúznak.

Amerikai rövidszõrû macskák

A macskák paradicsomában, Amerikában - ahol hozzávetõleges becslések szerint 40 millió macska él - minden negyedik család tart valamilyen doromboló szépséget. Az amerikai tenyésztõk számos új fajta "feltalálásával" büszkélkedhetnek. Ilyenek például az amerikai rövid szõrû cicák, melyeknek õsei minden bizonnyal Európából származnak. Nálunk sajnos nem tenyésztik õket, holott feltehetõen sok hódolójuk lenne. Tudniillik fölöttébb kellemes természetû, szelíd vérmérsékletû, tartózkodó állatok, soha nincsenek terhére gazdájuknak. Az is elõnyük, hogy egyáltalán nem "beszédesek", illetve ha mégis megszólalnak, hangjuk az emberi fül számára halk, lágy, kellemes. Az európai rövid szõrû macskáknál valamivel könnyebb, elegánsabb, finomabb típust képviselnek. Hajlékony, karcsú, rugalmas mozgású állatok, szinte nesztelenül közlekednek. Fejük viszonylag nagy, kissé tojásdad alakú, valamivel hosszabb, mint amilyen széles. Fülük széles alapú, a hegye lekerekített. Szemük nagy, kerek, tekintetük ragyogó és rendkívül figyelmes. Szõrzetük rövid, kemény, télen sûrûbb, mint nyáron. Hiba a fehér folt, a puha, hosszú szõrzet és a rövid farok. Nem szívesen tenyésztik a túl élénk, de a túl esetlen példányokat sem.

Makréla ezüst: mintázata pontosan olyan, mint az európai rövid szõrû cirmos macskáé. Alapszíne világos, halványezüst. A csíkos rajzolata éjfekete. Orrtükre Téglavörös, talppárnái mélyfeketék. Szeme zöld vagy mogyorószínû.

Foltos vörös cirmos: érdekes megjelenésû macska. Alapszíne vörös, csíkozása mélyvörös. Az orrtükre és a talppárnái téglavörösek. Szeme ragyogó aranyszínû.

Bali

A macskák elnevezése sokszor bizony megtévesztõ: a himalája macska például nem a Himalájából származik, mint ahogy a bali õshazája sem Bali szigete. Hova valósi hát ez a viszonylag új fajta? Amerikába, ahol eleinte-az 1950-es években - hosszú szõrû sziáminak hívták, majd 1968-ban az egzotikusabb bali név mellett döntöttek. Feltehetõen azért, mert bájosan fürge, kecses, elegáns járása a Bali szigeti táncosok mozgására emlékeztet. A bali lényegében nem más, mint hosszú szõrû sziámi. Pontosabban sziámi õsöktõl származik. Eléggé késõn, csupán 1963-ban ismerték el önálló fajtaként. Középtermetû, izmos, hajlékony, selymes szõrû állat. Fóka, csokoládé, kék és lila színváltozatban tenyésztik. Világszerte egyre népszerûbbé válik, s joggal, mert állítólag kedves, élénk, ragaszkodó természetû cica. Nagyon szereti a gyerekeket. Testfelépítése megegyezik a sziámi testfelépítésével, csak a szõre hosszabb. Elkeskenyedõ farka és végtagjai hosszúak. Fején nagy fülek ülnek, ezek ék alakúvá teszik a fejet, az orra hosszú, egyenes vagy enyhén domborodó. Mandulaformájú kék szemei ferde vágásúak. A szõr minõsége változó, lehet nagyon finom, bársonyos is és lehet tollszerû is. Könnyen ápolható, mert hiányzik az aljszõrzete. Színei a sziámiéval megegyezõk. Összesen 18 különbözõ színváltozat ismert.

Burma

Keleti eredetû cicák. Az õsi legenda szerint ez a fajta egy kék szemû istennõtõl, Cun Kiang Szetõl származik. Egyszer valamikor régen ugyanis haramiák támadtak meg egy õsi burmai kolostort, s a nagy kavarodásban a szerzetesek macskája az istennõ szobra elõtt termett: "bundája bearanyozódott, szeme az istennõ szemének kékjét vette fel, mancsai pedig kifehéredtek". Isteni csoda történt! A kolostor összes macskája "szent színekben" kezdett pompázni, s a csodától felbuzdult szerzeteseknek sikerült visszaszorítani a haramiákat. Réges-régen Burmában kizárólag csupán a gazdagok - és a kolostorok - tartották, és szent állatként tisztelték. Minden egyes cicának külön "szolgája" volt, akit bizony szigorúan megbüntettek, ha nem gondozta kellõ szakértelemmel és szeretettel az állatot. Nos, lehet, hogy mindez csupán legenda, a valóság viszont az, hogy a burma eredete meglehetõsen vitatott. Igaz, hogy régi, XV. századból való thaiföldi könyvekben olyan utalásokra, illetve ábrázolásokra bukkantak, amelyek a burma macskára hasonlítanak, mégsem állíthatjuk egyértelmûen, hogy a fajta teljes egészében onnan származik. Az történt ugyanis, hogy 1930-ban egy Wong Mau nevû barna keleti nõstény került az Egyesült Államokba Burmából, amelyet azután - jobb híján! - sziámi kandúrral pároztattak. Így született meg a burma macska - Amerikában! Ideális kedvenc. Hívei szerint értelmesebb, mint sok más fajta. Rendkívüli módon kötõdik az emberhez. Humoros, vidám, aktív cica. Elfogult tenyésztõi szerint, ha valaki olyan macskára vágyik, amelyik a világ végére is elkíséri - akkor feltétlenül burma macskát válasszon. Teste erõs és izmos; jóval súlyosabb, mint amilyennek látszik. Barna, kék, csokoládészínû, lila, vörös, barna-teknõc, csokoládé-teknõc és lila-teknõc változatban tenyésztik.

Fókajegyû burma: Elsõ látásra úgy tûnhet, hogy a burma nemigen különbözik a hosszú szõrû colourpoint perzsától. A pofán, a füleken, a végtagokon, a farkon lévõ akromelániás jegyek és a galléron, a farkon található hosszabb szõrzet is erre a fajtára emlékeztet. Szõrzete rövidebb, mint a colourpoint perzsáé. Teste a perzsáénál nyújtottabb, végtagjai viszonylag rövidek és tömzsik. A burma farka hosszú, és a mókus farkához hasonlóan többnyire fölfelé áll. Pofarészük nagy, kifejezetten nyújtott. Kerek, mégis viszonylag kis szemük teljesen sötétkék vagy zafírszínû. A burmánál elsõ látásra feltûnik a lábvégeken lévõ úgynevezett zokni, amelyek a hátsó végtagokon valamivel hosszabbak. A zokni színe és formája nagy szerepet játszik az elbírálásnál. A birma változatai azonosak a colourpoint perzsa és a sziámi színeivel. A leggyakoribb a sötétbarna szín. A gyapjas aljszõrzet hiányzik, emiatt szõrtakarójuk kevésbé tömött. A hetvenes évek végén a félhosszú szõrûek csoportját elkülönítették. A kiállításokon ma már a legszebb hosszú és legszebb félhosszú szõrû nõstényt és kandúrt is megválasztják. Jelleme alapján a burma nagyon barátságos, az ember hívására rendszerint kellemes, lágy hangon válaszol, csak a tüzelés ideje alatt válik zajosabbá. A fajta ismerõi szerint a burmát nem ajánlatos kisgyerekes családban tartani, mivel nehezen viseli a kisgyermeki természetet. Elõfordul, hogy a gyermek viselkedésére agresszívan reagál. Táplálását illetõen meglehetõsen válogatós, rossz evõ. Nagyon szereti a meleget, legjobban a 22-24°C-on érzi magát. Színe nagymértékben függ a környezet hõmérsékletétõl és páratartalmától. Tartósan hûvös, párás helyen tartva alapszínük és jegyeik megsötétednek. A birma felnevelése elég nehéz, ha más fajtát keverünk bele, akkor eltûnik a fehér zokni. A burmakölykök, amikor megszületnek, teljesen világos színûek akromelániás jegyek nélkül, a negyedik hét körül kezdenek el színezõdni, elõször az orron és a füleken, majd a farkon és a végtagokon is.

Kék jegyû burma: Színe különösen függ a klímától, a táplálástól. Friss, fehérjedús táplálékkal kell etetni. Ne adjunk neki száraz tápot. A szõrzet alapszíne 1-2 éves koruk körül aranytónusú bézs. Bundája könnyen ápolható, egyszerû keféléssel tarthatjuk rendben.

Lila jegyû burma: Az orrtükör és a talppárnák színe levendula-rózsaszínû.

Barna burma: Ez volt az elsõ színváltozat, amelyben ezt a fajtát elismerték és tenyésztették. A fajta sajátossága, hogy rövid szõre egyszínû. Önálló fajtaként 1936-ban ismerték el. Bundája fókaszínû, orrtükre és talppárnái barnák. Hiba, ha a barna színhez fekete keveredik. A kölykök szõrzete sokkal világosabb, pofájukon elõfordulhat maszk, lehet gyenge csíkozottság vagy kiegyenlítetlen színezõdés. Mindennek 15 hónapos korra teljesen el kell tûnnie.

Kék burma: Többéves próbálkozás eredményeként született meg ez a fajta. Ezüstszürke tónusú, kékesszürke bundája van, de színük jóval világosabb, mint az orosz kéké vagy a brit rövid szõrûé. A kölykök is világos tónusúak, általában maszkjuk van, a hátukon cirmosrajzolat figyelhetõ meg, ennek felnõttkorra el kell tûnnie. Az ezüstszín elsõsorban a fülön, a pofán és a mancsokon figyelhetõ meg.

Csokoládészínû burma: a FIFe szabvány jelenleg tíz változatot ismer. A csokoládészínû burmát champagne-nak is nevezik, szõre, orrtükre és talppárnái tejcsokoládé-színûek. A fejen lévõ szõrök sötétebbek, a talppárnák fahéjszínûek. A kölykök majdnem fehéren születnek, a színezõdés elsõi jelei az orr körül és a mancsokon fedezhetõek fel elõször, ezért csak 6-8 hetes korban látszik a csokoládészín.

Lila burma: Feje lekerekített, álla erõteljes, pofái teltek, a beesett arc súlyos hibának számít. Füle közepes nagyságú, enyhén lekerekített, egymástól távol áll és kissé elõrehajlik. A hímek feje erõteljesebb, pofája teltebb. A rövid orr tövénél egy mélyedés van, ami nem lehet túl mély. A szeme távol ül egymástól, színe sárga vagy aranysárga, esetleg borostyánszínû. Az alig észrevehetõ zöldes árnyalatot még elnézik, de a kék szem kizáró tényezõ a versenyeken. Szõre galambszürke színû, rózsaszín árnyalattal. A kicsik majdnem fehéren jönnek világra.

Vörös burma: Felnõttkorában melegnarancsszínû, jól látható csíkozottság figyelhetõ meg rajta. Az orrtükrön vagy a talppárnákon található pigmentfoltok miatt pontlevonás jár a kiállításokon. A kölykök végleges színüket csak 6-8 héttel születésük után nyerik el.

Krémszínû burma: A burma teste közepes hosszúságú, izomzata erõs, nyaka vékony, hosszú mellkasa erõteljes, hátvonala egyenes, végtagjai viszonylag törékenyek, kecsesek. A hátsó végtagok hosszabbak az elsõknél, mancsai ovális alakúak. Egyenes farka közepes hosszúságú, vége felé elkeskenyedik, csúcsa lekerekített. Így a burma egzotikus benyomást kelt. Bundája pasztell krémszínû, orrtükre és talppárnái rózsaszínûek, az orrtükrön nem jelenhetnek meg pigmentfoltok, és a cica nem viselhet akromelániás jegyeket. Az alom 5-7 kölyökbõl áll, a kicsik világos színûek.

Fókaszínû teknõctarka burma: Ez a színváltozat is elfogadott és ismert. A barna alapszínen több kisebb krémszínû folt található, ezek arányosan oszlanak el a szõrzetben, meg kell jelenniük a végtagokon és a farkon is. A kék-teknõctarkánál világoskék alapon krémszínû foltok, a csokoládészínû teknõctarkánál lila alapon világos krémszínû foltok figyelhetõk meg. Az orrtükör és a talppárnák színe megegyezik a mindenkori színvariánssal. A teknõctarka változatnál csak nõivarú egyedek léteznek ugyanúgy, ahogy a többi teknõctarkánál, ezeket a FIFe szabvány már 1983 óta elismeri.

Lila-teknõctarka burma: Szõrzetét lila alapon krémszínû foltok alkotják. Szõre rövid, tömör, testhez simuló, bársonyos tapintású és fényû. A szõrszálak végig egyenletesen színezettek, a test alsó részén és a mellkason a szõr világosabb árnyalatú, viszont az arcon és a fülön erõsebb a pigmentáltság. Ha a háton fordul elõ bármilyen árnyékoltság, az súlyos hibának minõsül, ugyanúgy hiba a fehér foltok kialakulása is. A beltenyésztés miatt különbözõ rendellenességek, degenerációk jöhetnek létre, ezek közül az egyik a fogazaton megfigyelhetõ elváltozás. Az egészséges macska felsõ és alsó metszõfogai harapásnál érintkeznek egymással, csúcsaik függõlegesen egymásra fekszenek. Ezzel szemben a beltenyésztett példányoknál a felsõ fogsor elõrenyúlhat, ezt nevezi a szakirodalom pontyszájúságnak, ha viszont az alsó fogsor nyúlik a felsõ fölé, akkor csukaszájúságról beszélünk. Erõsebb csukaszájúságnál a nyelv is tartósan kilóghat, ami súlyos esztétikai hibának minõsül, és a bírálatkor kizárják az ilyen állatot a versenybõl.

Kék-teknõctarka burma: Régóta ismert és nagyon kedvelt változat. Intelligenciája magas, jól alkalmazkodik, de igazából általában csak egy emberhez ragaszkodik. Kedveli más állatfajok jelenlétét is, hosszú életû, gyakran megéli a 16-19 évet, és még ebben a korban is hihetetlenül játékos marad. Halkan nyávog, egyedül a tüzelés idõszakában hangosabb egy picit. Ha van karomkoptatója, akkor a függönyöket és bútorokat is békén hagyja. Szõrének ápolása igen egyszerû, csak kefélést igényel. A szem tisztán tartásával már több gond van, ugyanis a könnyet - mivel a világos szõrön csúnya nyomot hagy - naponta vizes vattával le kell törölni.

Brit rövid szõrû macskák

A macskák többsége rövidszõrû, olyannyira, hogy egészen a XVI. századig Európában nem is ismertek másféle cicákat. Ezek az állatok erõsen hasonlítottak az európai vadmacskához; alapszínük és mintázatuk a cirmos volt, majd - a háziasítás eredményeképpen - kialakultak a fekete, a vörös és a szürke változatok is. Fajtiszta tenyésztésükkel Angliában foglalkoztak elõször. Ma már sok-sok színváltozatuk létezik. Vannak: brit (európai), amerikai és egyéb rövid szõrû macskák.

A kívánatos típus minden színváltozatnál azonos: középhosszú, erõteljes, izmos test; erõs, arányos lábak; kecses, kerekded mancsok. A fej gömbölyû, jól fejlett pofával; a fül apró, az orr rövid. A szõrzet rövid és tömör. A brit rövidszõrû az egyik legintelligensebb, legbájosabb cica, amely voltaképpen a házimacskák különösen jól sikerült példányaiból formálódott ki nemzedékék hosszú során át. A család barátja, engedelmes, jó viszonyban van a többi háziállattal is, gazdájához erõteljesen kötõdik.

Kedvelt színváltozatai:

Fekete brit rövid szõrû: Ez a világon a legelterjedtebb fajta. Gyakori változat a fekete színû brit rövid szõrû. Bundája mélyfekete színû. A rozsdás, szürkés árnyalat, az õsz szõrszálak vagy a csíkozottság megjelenése súlyos hibának számít. Orrtükre és talppárnái is feketék. Kívánatos a sötét narancs- és a rézszín. A fekete színû kölyök bundája 6-7 hónapos korukig gyengén színezettek. Barnás tónusú, rozsdaszínû, sõt sokszor cirmos területek is felfedezhetõk. A színezõdés felnõtt korra teljesen fekete lesz.

Fehér brit rövid szõrû: A fajtastandard a szemszín alapján három változatot különböztetünk meg: réz vagy narancs szemszín, kék szemszín vagy felemás szemszín. Közepes vagy nagy testük erõteljes, mellkasuk széles, végtagjaik rövidek, mancsai erõsek. Farka rövid, lompos. Feje masszív, nyaka rövid, erõs. A rövid, széles orr tövénél nincs mélyedés. Fülei rövidek, szélesek, végük lekerekített, szemei nagyok, kerekek. Szõre finom, plüss-szerû, nem fekszik szorosan a testre, gyapjas aljszõrzete jól fejlett. A fedõ- és aljszõrzetnek azonos hosszúságúnak kell lennie. A kiállításokon a brit rövid szõrû macskáknál az általános állapot, a kecsesség, a hajlékonyság is számít. Fontos az ápoltság mértéke és az összbenyomás is. A kölykök fehéren születnek. Homlokukon a fülek között körülbelül egyéves korukig vöröses vagy szürke folt van, ez a felnõtt állatoknál eltûnik.

Kék brit rövid szõrû: Számos színváltozata ismert. A kék rövid szõrû változatot 1880 óta ismerik. A szürkéskéktõl a szürkéig minden színváltozat megengedett, de elõnyben részesítik a pasztelltónusú világos szürkéskék színeket. Szemei sugárzó réz vagy narancsszínûek. Ez a cica nagyon hasonlít a karthauzira, de a brit rövid szõrû teste, fülei kisebbek, végtagjai valamivel hosszabbak, szõrzete rövidebb, finomabb, testhez simuló.

Kék-krém brit rövid szõrû: A teknõctarkából alakult ki, halványító gének hatására a feketébõl kék, a vörösbõl krémszín lett. Fontos az egyenletes melírozottság, de a csíkozottság hibának minõsül. Ebbõl a fajtából csak nõivarú egyedek fordulnak elõ. A kék-krémszínû macskák krémszínû nõstény és kék hím vagy kék nõstény és krémszínû hím párosításából származnak. A kék-krém színváltozat szemei narancsszínûek, orrtükre, talppárnái rózsaszínûek. A kölykök születésükkor kékek, a krémszínû szõrszálak csak késõbb nõnek ki, a bunda körülbelül 9-10 hónapos korra alakul ki teljesen.

Teknõctarka-fehér brit rövid szõrû: Ez a kombináció is a fekete, a vörös és a fehér színbõl tevõdik össze. A színes területek a testfelület maximum kétharmadát, minimum felét foglalhatják el, a maradék résznek fehérnek kell lennie. A foltoknak a fehértõl el kell határolódniuk. Mind a három színnek jelen kell lennie a pofán, a végtagokon, a háton és a farkon is. a vörös területeken nem lehet csíkozottság, de megengedettek a vörös különbözõ tónusai. Ez a fajta is csak nõivarú lehet. A nõstényeket csak egyszínû kandúrral szabad pároztatni.

Kétszínû brit rövid szõrû: A fajtát viszonylag késõn ismerték el, csak 1969-ben szabványosították. Hat színváltozatot különböztetünk meg, ezek a következõk: a fehér kombinációja feketével, kékkel, csokoládészínnel, lilával, vörössel vagy krémszínnel. A színek meghatározott arányban lehetnek a testen, ezenkívül jól körülhatároltnak és mindenféle árnyékoltságtól mentesnek kell lenniük. Fontos, hogy a színek harmonikusan oszoljanak el a fejen, a háton, a farkon, a végtagokon. Ezeknek a testfelületeknek minimum felét, maximum kétharmadát kell fedniük, az arcon elengedhetetlen a lángnyelv jelenléte. Az orrtükör és a talppárnák vagy rózsaszínûek, vagy a szõrzet színének megfelelõek.

Fekete tigriscsíkos brit rövid szõrû: Szõrének alapszíne barna, ezen határozott fekete csíkozottság figyelhetõ meg. Az orrtükör téglapiros fekete szegéllyel, a talppárnák feketék vagy sötétbarnák. Szemei réz- vagy narancsszínûek, a szemhéjak környezete fekete. Fekete márványozott brit rövid szõrû: A szõrzet mintázata lehet tigriscsíkos, márványozott vagy pettyes. A fehér foltok vagy szõrszálak jelenléte nem kívánatos. A márványozottság gyakoribb, mint a tigriscsíkozottság. A kölykök elég sötéten jönnek a világra, mintázatuk sûrített és csak a növekedés folyamán oszlik el, ezt a tenyésztett állatok kiválasztásánál figyelembe kell venni.

Ezüst-fekete tigriscsíkos brit rövid szõrû: Alapvetõ ismertetõjele a fejen és a mellkason lévõ egységes mintázat. A szemek fölött, a homlokon több csík van, ezek közül a leghosszabb a fejtetõig húzódik, a rövidek pedig M alakzatot képeznek a homlokon. A mellsõ lábakon több harántcsík fut végig. A tigriscsíkos háta közepén három hosszanti csíkot figyelhetünk meg, a középsõ a leghosszabb, ez végigfut a farkon is. Ezekbõl a csíkokból indulnak ki a has oldalán végigfutó párhuzamos csíkok, amelyeknek jól el kell különülniük egymástól. A farkon gyûrûk találhatók, a farok vége fekete. A márványozott macskák kiterített szõre a pillangószárnyak rajzolatára emlékeztet, zárt egységet képez. A pettyes mintázatú macska hasonlít a tigriscsíkosra. Azonban a függõleges csíkok helyett itt különálló pettyeket figyelhetünk meg. Fontos, hogy a pettyek ne folyjanak össze. Leggyakoribb a tigriscsíkos változat, de sok van a márványozottból is. A barna szín a szõrzetben vagy a gyûrûzöttség súlyos hibának számít a bírálatkor. A kölykök színe szürke.

Ezüst-fekete márványozott brit rövid szõrû: Az ezüstcsíkos cicáknak négy színváltozatát különböztetjük meg egymástól. Ezek a következõk:

Fekete-ezüst cirmos fekete mintázattal, kék-ezüst cirmos kék mintázattal, csokoládé-ezüst cirmos barna mintázattal, lila-ezüst cirmos lila mintázattal: A szemük zöld vagy sárga színû. Bundájuk nem igényel különleges ápolást, hetente egyszer alaposan át kell õket kefélni, szõrváltás idején nem árt gyakrabban. Ha kiállításra visszük, akkor bírálat elõtt simítsuk végig a szõrét vadbõrrel, így sokkal fényesebb lesz a bundája.

Kék cirmos brit rövid szõrû: Alapszínük elefántcsontszínnel kevert kék, amelyen sötétkék mintázat figyelhetõ meg. Az orrtükör fáradtrózsaszín, kerete szintén sötétkék, a szemhéjak sötétkékkel szegélyezettek, talppárnái kékesszürkék. Ritka, hogy minden a szabványnak megfelelõ legyen.

Vörös cirmos brit rövid szõrû: A vörös és a krémszínû szõrszálak nem mutathatnak gyûrûzöttséget. A bunda alapszíne vörös vagy krémszínû, sötétvörös, illetve sötét krémszínû mintázattal. Meghatározott a szemszín, az orrpárna és a talppárnák színe, amiknek harmonizálnia kell a szõrzet színével. A vörös színûnél az orrtükör téglavörös, szegélye megegyezik a háton lévõ mintázat színével, a krémszínûnél pedig az orrtükör rózsaszínû, szegélye szintén a mintázat színével egyezik meg. Érdekesség, hogy a fajtában több hímivarú egyed található, mint nõstény.

Pettyes brit rövid szõrû: Ritka fajtának számít, amelynek hátán és hasán számtalan - nem feltétlenül kör alakú - petty található, de ugyanazon az állaton azonos alakúnak kell lenniük. Pontveszteséget jelent, ha a pettyek összeérnek. A szõrszálaknak gyûrûzötteknek kell lenniük. A brit rövid szõrû nagyon hûséges, nyugodt macska, nem félénk, szelíd, nem tolakodó, figyelmes, felismeri, ha a gazdijának rossz kedve van. Minden állattartó, macskabarát kedvence lehet.

Csincsilla brit rövid szõrû: Bundája a fejen, a füleken, a háton, a has oldalán és a farkon fekete, kék, csokoládészínû vagy lila fedõszõrökkel. Szeme smaragdzöld, orrtükre téglavörös.

Füstszínû brit rövid szõrû: Nem gyakori fajta. Kikötés, hogy a gyapjas aljszõrzet ezüst legyen, ezen fekete, kék, csokoládé vagy lila spriccelt fedõszõrzet van. A spricceltségnek összhangban kell lennie az orrtükör és a talppárnák színével, ezenkívül megkövetelik, hogy a fülpamacsok ezüstfehérek legyenek. A szem színe réz- vagy sötét narancsszínû. Ha csíkozottság jelenik meg az állaton vagy nem elégséges a spricceltség mértéke, akkor ez pontveszteséggel jár.

Egyiptomi mau

Angliában és Európában a mai napig nem ismerték el. A mau arab szó, és macskát jelent. Teste karcsú, elegáns, végtagjai vékonyak. A hátsó lábai hosszabbak az elsõknél. Mancsai oválisak, keskenyek, lábaink csíkozottság figyelhetõ meg, ami esetleg pettyezettségbe mehet át. Farka közepes hosszúságú, tõben vastagabb, a vége felé pedig elkeskenyedik. Szõrzete rövid és dús, szõrszálain 2-3 színgyûrû is látható. Háta pettyezett. Orrtükre kicsi és palarózsaszínû, szegélye fekete vagy sötétbarna. Ugyanilyen színû a száj és a szem környéke is. Nagy füle, enyhén hegyes füle van. Szeme nagy, mandula formájú, zöld vagy aranytónusú. Eddig két színváltozatot különböztetünk meg: az ezüstöt (ezüst alapon fekete pöttyök) és a bronzot (bronzszínû alapon sötétbarna vagy feketésbarna pöttyök).

Házimacskák

Földünkön mintegy 300-400 millió macska él. Ezek nagy többsége "közönséges" házimacska, s csak elenyészõ részük fajtatiszta, törzskönyvezett jószág. Egy japán mondás szerint: "Ha az ember egy kutyát 3 napig etet, az 3 évig sem felejti el. Ha azonban egy macskát etetsz 3 évig, az 3 nap múlva sem fog emlékezni rád." Nos, ez a mondás kicsit leegyszerûsíti a cicák viselkedését, de az tény, hogy a macska csak félig-meddig háziasodott, és ez sok mindent megmagyaráz. Az a macska, amelyik a lakásban él, annyira megszokja ezt az életmódot, hogy nem is vágyik a "szabad" életre, de amelyik a pincébe, vagy a padlásra került vagy éppen ott jött a világra, az bizony megveti a "polgári kényelmet". Végsõ soron a macska általában maga dönti el, hogy milyen életmód felel meg neki a legjobban. A vad- és házimacska vemhességi ideje egyaránt hozzávetõlegesen 53-tól 70 napig tart. Egy-egy ellés alkalmával a házimacskának akár 5-10 kölyke is lehet. A kölykök 6-7 héten át kizárólag anyatejjel élnek. A nõstény rendszerint évente kétszer ivarzik, illetve párzik. A macska életkora átlag 10-15 év, de ez természetesen függ az életviszonyoktól, a tartástól és az ápolástól is. A közönséges házimacska a legváltozatosabb színekben és rajzolatokban fordul elõ. Lehet: fekete, fehér, kékesszürke, háromszínû, csíkozott, tarka és így tovább.

Cirmos házimacska: a csíkozott vagy márványozott (cirmos) macskák õrizték meg a leghívebben õseik rajzolatát; még a látszólag egyszínû cicák bundáján is átüt a csíkozottság.

Fehér házimacska: szemei kékek vagy narancssárgák, néha felemás színûek. Szõrzete hosszú vagy rövid. Születésekor homlokán gyakran szürke folt látható, amely késõbb eltûnik.

A többi macskafajtához hasonlóan rengeteg színváltozatban ismert. Közepes testhosszúságú, közepes méretû a nyaka, az orra, a füle, a végtagjai és a farka is, a fej formája hosszúkás. Jelenleg 41 elfogadott színváltozatot különböztetünk meg, nem elfogadott a csokoládé- és a lila színû. Ha eltér a szabványtól a szín, akkor a házimacskák közé sorolják, és a kiállításokon is ebben a kategóriában értékelik.

Himalája-macska

Több évtizeddel ezelõtt egy fanatikus tenyésztõ elhatározta, hogy keresztezi a sziámit a perzsa macskával, s olyan cicát alakít ki, amelynél mindkét fajta jellemzõi megtalálhatók. Az eredmény: egy hosszú szõrû macskaféle - típusában perzsa, szõrzetmintában sziámi! Nos, valahogy így keletkezett a himalájaként ismertté vált hibrid fajta. Egyes törzskönyvezõ egyesületek ugyan nem hajlandók külön fajtaként elismerni, hanem a perzsa osztály egyik színváltozataként tartják nyílván, de ez a himalája macska rajongóit egyáltalán nem zavarja. Való igaz, hasonlít a perzsákhoz: a széles, gömbölyû fej, a nagy kerek szemek, a rövid, fitos orr, a zömök test, a tömzsi lábak, a hosszú, leomló szõrzet - mind olyan sajátosság, amely mindkét fajtánál megtalálható. A himaláját egyébként colour-point színjelei (a testszíntõl eltérõ végtagszínek) teszik jellegzetessé.

Japán kurta farkú macska

Már évszázadok óta ismert Japánban, ezzel szemben az európai tenyésztõszövetség egyelõre nem fogadja el. A fajta jellemzõ tulajdonsága a 10-12 cm-es csonka farok, amit a macska ráadásul behajlítva tart, ezért még ennél is rövidebbnek látszik. Az állat teste középnagy, izmai jól fejlettek. A hátsó végtagok hosszabbak az elsõknél, ezért a cica kissé behajlítva tartja állás közben. Hosszú, egyenes orra és nagy szeme van. A leggyakoribb színkombináció neve mi-ke, amely feketével és vörössel kombinált fehér. Emellett létezik egy teknõctarka, ez csak nõnemû lehet. Az akromelániás jegyeket vagy színezõdést mutató példányok nem indulhatnak a versenyeken.

Karthauzi (chartreuse)

A legrégebben tenyésztett fajták egyike, 500 éve karthauzi szerzetesek hozták magukkal Afrikából. Szõre finom, selymes, fénylõ, tömött, nem fekszik szorosan a testre, ami gyapjas aljszõrzetének köszönhetõ. Megengedett a szürke és a kék szín is, azonban a legkedveltebb a világoskékes-szürke árnyalatú állatok. A felnõtt állaton nem lehet csíkozottság vagy fehér szõrszál. A karthauzi feje gömbölyû, füle közepes nagyságú, végükön lekerekített, kissé elõretolódik, ami olyan, mintha a macska állandóan figyelne, szeme nagy, réz- vagy sötét narancsszínû. Erõs, izmos testfelépítésû. Félelmet nem ismer, nagyon bátor, vidám, mozgékony, rendkívül aktív, de nem igazán hagyja magát kényeztetni. Hangosan dorombol, viszont halkan, gyenge hangon nyávog, és csak nagyon keveset, körülbelül úgy, mint a macskakölykök. Magas az intelligenciaszintjük. A kölykök cirmosrajzolatúak, gyûrûs farkúak. Ezek a jegyek gyakran csak egyéves korra tûnnek el, a szemük végleges színe is csak késõn alakul ki

Keleti rövid szõrû macskák

Fehér keleti rövid szõrû: Testfelépítése hasonlít a sziámiéhoz, bár akromelániás jegyek nem láthatók rajta. Színe az egész testén egységes, szõrzetének sárga árnyalattól mentes, ragyogó fehérnek kell lennie, az orrtükör és a talppárnák rózsaszínûek, szeme ragyogó kék. Ha a szemszín nem kék, a macskát kizárják a további tenyésztésbõl. Azokra az állatokra is ez vár, akiknél a fehér szín mellett megjelenik a süketség is, ez ugyanis öröklõdõ tulajdonság, továbbá azokat a nõstényeket is kizárják, akik fekete foltosfejû utódot hoznak a világra.

Kék keleti rövid szõrû: Elegáns testû, élénk vérmérsékletû, kedves természetû, problémamentes macskafajta. Szõrzetének színe csillogó világoskék, orrtükre és talppárnái palakékek, a szeme zöld, a sárgát már nem fogadják el. Az amerikai szabvány engedékenyebb: a zöld mellett a borostyánszínt is elfogadja.

Fekete keleti rövid szõrû: Közepes testnagyságú, hosszú, vékony teste van. A végtagjai arányosan hosszúak, a hátsók valamennyivel hosszabbak, a mancsok oválisak, a farok hosszú és hegyes. Szõrzete ragyogóan fekete, orrtükre és talppárnái szinték feketék. A végleges szõrszín elég késõn, 2-3 éves korban alakul ki, árnyékoltság nem fogadható el. A fajta rendkívül fürge, nagyon jól mászik, játékos és emberhez ragaszkodó.

Levendula-lila keleti rövid szõrû: Feje hosszú, ék formájú, orra kisméretû, álla erõs, kicsi, szeme almazöld, ferde vágású, egymástól viszonylag távol ülõ. A kancsal állatokat itt is kizárják a tenyésztésbõl. Füle nagy, egymástól távol tûzött, szõrzete lágy, világosszürke, kevés rózsaszínnel keverve, az orrtükör és a talppárnák levendula-rózsaszínûek, hivatalosan csak elég késõn, 1972-ben ismerték el. Ha fehér szõrszálak fordulnak elõ fõleg a mancsokon és a szem körül, az állatot ki kell zárni a további tenyésztésbõl.

Barna havanna rövid szõrû: Ez a legrégebben ismert (1888) keleti rövid szõrû változat. Szõrzete a szõrszálak tövétõl a végéig egyszínû, a fekete, fehér szõrszálak, a foltosság és csíkozottság kivételével a barna minden árnyalata megengedett. Feje hosszú, homloka ferde lefutású, orrtövében mélyedés tapintható. Az orrtükör és a tapintószõrök barna, a talppárnák fahéjrózsaszínûek. 3 kölyök jön a világra egy alomban, világosabb színnel, mint amilyen felnõttkorban várható. Bundájuk néha csíkos vagy vörös árnyalatú, ez idõvel eltûnik. Általában egy bizonyos személyhez kötõdnek, viszont fontos tudnunk, hogy a kutyák nem kedvelik ezt a fajtát. Elég magas kort, akár 13-17 évet is élhetnek. Testfelépítése hasonlít a sziámiéhoz, bár akromelániás jegyek nem láthatók rajta. Színe az egész testén egységes, szõrzetének sárga árnyalattól mentes, ragyogó fehérnek kell lennie, az orrtükör és a talppárnák rózsaszínûek, szeme ragyogó kék. Ha a szemszín nem kék, a macskát kizárják a további tenyésztésbõl. Azokra az állatokra is ez vár, akiknél a fehér szín mellett megjelenik a süketség is, ez ugyanis öröklõdõ tulajdonság, továbbá azokat a nõstényeket is kizárják, akik fekete foltosfejû utódot hoznak a világra.

Korat

Õsidõk óta tartott macskafaj, nevét a Thaiföld északkeleti részén fekvõ Korat tartományról kapta. Szõrzete ezüstösen csillog, dús, finom tapintású, a testfelülethez simul. Feje középnagy, szív alakú. Szeme zöld színû és nagy, füle szintén nagy, lekerekített. Farka tõben erõs, vaskos, végén elkeskenyedõ. Érdekesség, hogy nagyon érzékeny a különféle vegyszerekre, gyógyszerekre, elsõsorban a nyugtatókra, az altatókra és az antibiotikumokra. Az alom 3-4 kölyökbõl áll, amelyek tigriscsíkozottsággal jönnek világra, ez azonban gyorsan elmúlik. Végleges szemszínüket csak 3-4 éves korukban nyerik el. 3-5 hetes korukra hozzá kell szoktatni õket az ember közelségéhez, különben elvadulnak. A koratok idõskorukban is játékos kedvûek. Õsi, természetes fajta, a thaiföldi Korat fennsík szülötte. Egy XIV. századból származó - macskákról szóló - verseskötetben három fajtáról írnak: a fóka sziámiról, egy rézszínû cicáról, amely feltehetõleg burma macska lehetett, és a koratról. Korat városában egyébként Si-Sawat a neve, ami jó szerencsét jelent. Thaiföldön nagyon népszerû; az egyik közismert idegenforgalmi plakáton thai népviseletbe öltözött lány látható, kék korat macskával a kezében. Az ottani standardleírás is szinte költõien fogalmaz: "Szõre felhõszínû, szeme, mint a zsenge rizs színe" Mind a mai napig ritka fajtának számít. Aki ilyen macskát szeretne venni magának, bizony sokáig kell várnia, míg egy koratkölyökhöz juthat. Az Egyesült Államokban van a legtöbb belõle, de ma már Nagy-Britanniában, Ausztráliában, Kanadában, Dél-Afrikában és Új-Zélandon is tenyésztik. Közepes termetû, selymes szõrzetû, zöld szemû, izmos cica. Vonzó természetû, élénk, eszes állat, szereti, ha becézgetik, simogatják. Gazdájához nagyon ragaszkodik. Más macskákkal jól megfér, sõt szívesen barátkozik kedves, szelíd kutyákkal is.

Maine-Coon

A Maine Coon Amerika nemzeti macskája. Igazi jelenség és egyéniség: megtestesül benne a szépség, kedvesség, önállóság és szabadságszeretet. Eredetét tekintve romantikusabbnál romantikusabb történetek láttak napvilágot a genetikai képtelenségnek számító macska-mosómedve keresztezõdéstõl kezdve Marie Antoinette cicájának kalandos utazásával bezárólag. Nagy valószínûséggel azonban a Maine Coon õsei az Amerikába települt más házimacskához hasonlóan hajón érkeztek a kontinensre és ott ezen macskák génkészletének tökéletesedése, valamint a természetes szelekció folytán alakult ki a cicek karaktere.
És honnan az elnevezés? Hát, ez is romantikus történet: az egyik Maine állambeli farmer felesége, miközben cicáját figyelte, így kiáltott fel: "nézd ezt a macskát, úgy néz ki, mint egy mosómedve!" Mivel a mosómedve angolul "coon" és mivel Maine államban történt a dolog, egyenesen következik az elnevezés… Persze, ha hiszünk az ilyen kedves történetekben.J))

Standard

Fej:
közepes méretû, a profil enyhén homorú (semmiképpen sem egyenes), az orr és ajakrész szembõl szögletes, az áll mély, erõs (egyvonalban a száj felsõ peremével)

Fülek:
nagyok, széles alapúak, vége felé hegyesedõk. Magasan tûzöttek, a fülek közötti távolság maximum a fül alapjának szélessége lehet. A fülkagyló szõrös, a szõrszálak túlnyúlnak a fülön. Kívánatos a fül végén található fülpamacs (hiúz-bolyt), ami külön kiemeli a fülek formáját.

Szemek:
kissé ferde metszésû, nagy, zöld, arany, kék vagy rézszínûek (nincs összefüggés a szõrzet és a szemek színe között)

Test: hosszú, oldalnézetben téglalap alakú, erõteljes, erõt sugárzó izomzat.

Farok:
a tõnél vastagabb, vége felé vékonyodó, dús, tömött szõrzettel. Legalább olyan hosszú, mint a test.

Lábak:
erõteljes, izmos, jó csontozatú, a mancsok nagyok és jellemzõ az ujjak közti dús szõrzet.

Szõr:
nem egyforma hosszú, a test oldalán és a farok felé egyre hosszabb. A testen és a farkon leomló. A hátsó lábakon a bricsesz dús.

(A leírást és a képeket a Heartbreaker Maine Coon Tenyészet bocsátotta rendelkezésünkre. Köszönjük!)

Manx

A farok nélküli manxot már évszázadok óta ismerik. A manx mutáció következménye, az állat testfelépítése megváltozott, a martájék lekerekített, a hát rövid, a hátsó lábak hosszúak és erõsek. Ezek következtében a manx inkább ugrál, mintsem könnyedén lépked, ahogy azt a macskáktól megszokhattuk, Rosszul mászik, és magasról sem tud leugrani. A farkatlanság miatt a szõrszíne nem szabványosított, szeme bármilyen színû lehet, az a fontos, hogy harmonizáljanak egymással. A fajta nagy és kerek, pofája jól fejlett, füle széles alapon ül. A farkatlan kölykei gyakran halva születnek

Ocicat

Ezt az érdekes pöttyös állatot csak nemrégiben tenyésztették ki, mégpedig egy csokoládészínû sziámi kandúr és egy sziámi-abesszin hibrid nõstény pároztatásával. Az Egyesült Államok határain kívül szinte teljesen ismeretlen. Jelenleg még "kísérleti fajtá"-nak számít, de igen nagy a valószínûsége annak, hogy hamarosan hivatalosan is elismerik. Egyelõre két változatban tenyésztik: sötét és világos gesztenyeszínben, a mellkason, a lábakon és a farkon cirmos foltokkal. Közepes méretû, karcsú, elegáns megjelenésû macska. Barátságos, játékos, kifejezetten gyerekszeretõ, nyugodt, csendes természetû: ideális kedvenc. Tenyésztõi szerint tartása nem okoz különösebb gondot.